Vége a hálidéjnek. Bizony ám, nekem még olyanom is volt. Mégpedig hat, azaz hat nap. A család elment valami síklubba, én meg itt maradtam, hogy élvezzem a szabadságom. Azért igazán nem semmi, hogy csak úgy az enyém lehetett a lakás. Még ha csak azért is lett így, mert eszükbe sem jutott nekem is kifizetni az utazást. Mégiscsak jólesik, hogy így megbíznak bennem. Ez kedves. És hát be kell ismernem, hogy hívtam ide egykét ismerőst, annak ellenére, hogy az anyuka azt mondta, ne engedjek be senkit. Nem szép dolog így visszaélni más bizalmával, de sajnálom, emberből vagyok.

A részletes elemzést kihagynám, ha nem haragszotok. Lényeg hogy jó volt. Igazán, NAGYON, NAGYON jó….:). Hát. Igen. Majd jelentkezem minél hamarabb. Puszi nektek, drága otthoniak!:) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.