Most lássuk, mi fán terem az a Dublin:

-        Van egy folyó, a Liffey, ami ugyanúgy ketté választja a várost, mint Budapestet a Duna. Na ha Budapestet vesszük alapul, én Budán Lakom. Csini környék. Gondolom ez az üzleti negyed is, mert ez a része a városnak folyton tele van jólöltözött, nyakkendős, öltönyös, kosztümös emberkékkel. Már én is a városközpontban lakom, de hogy a legközpontjába eljussak, ahhoz is csak fél órát kell sétálnom. Aztán az ovi 5 perc séta, teszkó 10, park 10, a suli meg 15, úgyhogy nem panaszkodhatom a lakhelyremre. Egyébként meg nagyon szép város ez a Dublin. Én nem mondom, hogy szebb, mint Budapest, na de szép oszt kész.:)

-        Időjárás. Mióta itt vagyok, már minden féle-fajta esővel találkoztam. Van, amit nem látsz de érzel, van amit látsz de nem érzel, és van amit érzel is meg látsz is. Van szeles eső, van esős szél, van hideg eső, van meleg eső, van dézsából öntős, meg szemerkélős. Van amelyik három perc után meggondolja magát, és van amelyik egy nap után sem. Még olyan is van, hogy nincs felhő de van eső. Az azért természetfeletti. És…szivárvány is van.:)

-        Semmi ne lepjen meg. Hogy egy erős példával éljek, egy hete Manóval sétáltunk, és egy csúnya pucér pasi jött velünk szembe. Hát hol máshol történne ilyen, ha nem itt?:D De amúgy is van itt annyi furcsaság, hogy már észre sem veszem, hogy furcsaságok.

-        Közlekedés. Piroson átrohangáló mindenki. Emeletes busz emeletes busz hátán. Az icipici keskeny úton úgy kanyarodnak, hogy kishíján leviszik a gyalogosok fejét. Átlagban 12 percenként váltják egymást. Percenként, amikor nincs rájuk szükséged, 15 percenként, amikor szükséged van rájuk és 20 percenként amikor szükséged van rájuk és az eső is esik. Visszajárót nem kapsz a sofőrtől, mindegy mennyivel fizetsz, de az emeletről adja a kilátás.

-        Az írek: hát először is sportmániások. Szombat- vasárnap meccslázban ég mindenki. Az utcán sálakat árulnak, aki nem a stadionba megy szurkolni, az a pubokba. Felénk van a stadion is. Olyan tömeg vonul itt a meccsek előtt meg után, hogy ajjé. Na de nem csak nézni szeretik ám a sportot, hanem űzni is. A parkok tele vannak foci meg tenisz meg bowling meg a csuda tudja milyen pályákkal. Annyi féle játék van itt, hogy nehéz számon tartani. Hoki, meg rugby, meg krikett meg foci. Meg amiről még nem tudok. Na meg a futás. Hát ezeknek mindegy, hogy eső vagy sár, vagy akármi. Futnak. Ráadásul olyan kevés ruhába, olyan hidegben, hogy rájuk nézni is rossz.

-        Másodszor meg nagyon barátságosak. Már csak ha abba belegondolunk, hogy mit szólnánk mi, magyarok, ha ennyi rengeteg külföldi települne be hozzánk, hogy a munkahelyeinket élvezzék, meg mindent ami azzal jár. Na hát az íreknek mukkjuk sincs. Én legalábbis úgy látom. Na és akármikor térképpel a kezedben látnak meg, odajönnek hozzád hogy megkérdezzék, tudnak e segíteni. Mégiscsak rendesek. Ja és bulizni is tudnak, meg kell hagyni. Idióták.:D

-         Az öltözködésnek is van egy sajátos módja itt. Ránézésről meg tudod mondani hogy valaki nem ír, mert normálisan öltözködik. Az ír lányok fején több az alapozó meg a smink, mint a bőr. Nem arról van szó, hogy nem áll jól nekik, de az ember elgondolkozik azon hogy, ÚRISTEN EHHEZ HÁNYKOR KELNEK FEL? Itt nincsenek emósok, de helyette valami érdekesebb: a melegítősök. Meg van az a rongycsizma (amilyen neked van Bettiii, tudod…). Na az le nem szárad róluk. Majd ha akciós lesz, veszek.:D És már láttam olyat is hogy pizsamába vásároltak a teszkóban. És most ez nem valami metafora. Pizsama volt, mondom.

Na hát nagyvonalakban ennyi. J

Ha normális munkád van, akkor magától érthetődő, hogy otthon töltöd a hétvégéd. De ha au pair vagy, MEG NE PRÓBÁLD. Az otthon maradás annyit jelent, hogy önként vállalod, hogy hétvégén is dolgozol, mert a gyerekek rádszállnak. Te meg mivel kedves vagy és jószívű, hagyod, közbe pedig megesz az ideg, és kikészülsz. Na én ebbe a hibába estem múlt hét előtti vasárnap. Fú de nagyon megbántam. Múlt héten csak csütörtökig dolgoztam, de olyan lassan telt mintha befagyott volna az idő, mert ugye nem sikerült feltölődnöm a hétvégén…sőt idegroncs lettem.

Igazából hétközben nem sok érdekes dolog történt velem, csak húztam az igát. Esetleg azt tudnám megemlíteni, hogy egyszer lefejeltem egy oszlopot míg Wandrillehoz beszéltem (áócs), és egy emeletes busznyi ember is látta, arról a buszról amelyikre az eset után egyből fel kellett szállnunk (haha lehet nevetni). Egyszer meg békésen sétáltam haza a teszkóból, szatyrokkal teli kézzel, és lesz*rta a fejem egy madár. Hát az is mesés volt. A méretből ítélve hattyú lehetett.

Na de aztán jött a szuperrrr hosszúhétvégém, amikor is tanulva az esetből csak fürödni meg aludni jártam haza (kis túlzással). Pénteken vásároltam, aztán meg mulattam egy kicsit. Kettőig. Mert hogy van a Laura, egy német lány, akivel a külföldi „ismerőseim” közül a legtöbbet találkoztam eddig. Egész aranyos csaj. Persze az én drága barátnőimnek nincs párja a világon, mert ők a LEGJOBBAAAAK, de hát mégsem állhat meg az élet nélkülük. Na tehát Laura végre rászánta magát, hogy az éjszakai busszal menjen haza, ne a 11essel. Elmentünk egy „bármi, csak ne Temple bar” túrára. Tökjó volt, még egy részeg írrel is beszélgettünk. Közlöm, hogy 2 hónap óta ez volt az első eset, hogy írrel beszéltem. Nem hiába mondom, hogy sok itt a külföldi…

Szombaton Arival mentünk a botanikus kertbe. Ami tökjó meg szép meg minden, de sajna rákezdett az eső, úgyhogy csak egy kis részét láthattuk. Na de majd legközelebb. Ja meg előtte megnéztünk egy temetőt, ami a közelben volt és híres, mert régi meg mert szép. Biztos neve is van, de nem tudom. Lényeg hogy
hatalmas volt, és egy része tele volt nagyon régi, monumentális sírokkal. Mintha a 19. századba csöppentél volna vissza. Szép volt. Meg csendes.:D

Vasárnap meg Évával találkoztam. Hát Éva egy dublini nanny, aki idősebb az anyukámnál, de fiatalosabb nálam. Tényleg, igazán, nagyon, annyira!! Jófej.:) És hát vele elfecsegtünk estig.

Na így kell eltölteni egy hétvégét. Szép volt Betti.

És még azt akarom elmondani, hogy ha szabadidőm van, akkor előtanulok. Mert igenis, még mindig tervem, hogy egyetemre menjek. Nem maradok örökre au pair, meg lehet nyugodni. Téma lezárva!

 Akkor lássuk a fontosabb momentumokat az utóbbi napokból…

Na hát ugye én a városközpontban lakom, és a gyerekekért is oda megyek, úgyhogy általában van szerencsém látni a közéleti eseményeket is. Szerdán volt itt egy jó nagy sztrájk, sokrengeteg ember sárga pólót vett fel, jól összegyűltek, és megpróbáltak minél nagyobb hangot kiadni magukból. Mert ugye Írhont sem kímélte a válság, és hát nagyot koppantak akik eddig a jóléthez szoktak, úgyhogy irány az utca. Egyébként, ha valakivel szóba elegyedsz akkor először megkérdezi honnan jöttél, aztán meg azt hogy ott hogy viselik az emberek a válságot. Legalábbis tőlem mindig ezt kérdezik…:D

Pénteken a gatyám bekékített pár ruhát mosás közben. Agyvérzés. Na mondjuk még szerencsésen megúsztam mert semmilyen létfontosságú darabot nem érintett a dolog, de akkor is milyen gáz már. Mondtam is neki, hogy még egy ilyen, és visszaviszem a New yorkerbe. 

Szombaton a régnemlátott Arival találkoztam, és tettünk egy nagy sétát a főnix parkban. Hát őzikét még mindig nem láttam, de nem kell aggódni, addig járok oda míg nincs meg Bambi. Ja és mivel volt egy olyan tévinfónk, hogy van ott botanikus kert, leszólítottam egy párt, hogy tudják-e hol van (persze angolul). És mi volt a válasz? „Mi is magyarok vagyunk”. Hát jól bele trafáltam.:D És amúgy már sokszor csapta meg magyar szó a fülem. Vagyunk itt egy páran.

Mikor a nagysétából hazaértem, bébiszitteltem. Méghozzá egy iciripicirike kisbabára. A család barátai kértek meg hogy vigyázzak rá, házhoz is hozták meg minden. De mikor megláttam az anyukája karján, hát a szívroham környékezett meg. Mert egy ilyen kis apróságért felelősséget vállalni mégiscsak…jajjj. Négy hónaposnál nem lehetett több. Két óráig sem kellett rá vigyáznom, de fárasztóbb volt, mint öt óra a négy gyerekkel. Úgy féltem, hogy összetöröm.:) Ráadásul az első fél órát végigcsuklotta, ami egész ijesztő tud lenni, ha az ember nincs tisztában vele hogy ez természetes. És azokban a nagyon ritka percekben, amikor sikerült aludnia kicsit, két dologra gondoltam. Az egyik, hogy vajon vesz e még levegőt. A másik, hogy úristen, hát ezt az énanyukám is végigcsinálta velem, és nem csak két óráig, hanem hosszú-hosszú hónapokig. Hát én..én…ezt nem is sejtettem. AZ ÉNANYUKÁM A LEGSZUPEREBB A VILÁGON!:)

Csütörtök-vasárnap azt csináltam hogy nem csináltam semmit, ami már azért meglehetősen rámfért. Hálelúja.:)

Kicsit nem vagyok már képbe mik történtek mióta nem írtam, szóval csak úgy vázlatokban:

-        Elmentem múzeumba a nemszeretem családdal meg két gyerekkel az enyémeim közül. Három emeletnyi kitömött állatot néztünk meg, de legalább így két hónap után túlestem az első muzeális élményen.

-        Elvittem mind a négy gyereket a moziba. Hát először is tudni kell, hogy még ilyen sokáig házon kívül nem voltam négyőjükkel, és bizony nem volt egyszerű, főleg nem egy emberrel teli bevásárlóközpontban. Az előző au pair egy ilyen mozizás során el is hagyta tavaly Colombe-ot. Szerencsére én ugyanazzal a négy gyerekkel értem haza, akikkel elindultam, na de nem kell elájulni tőlem, mert gyerek helyett a kulcsot hagytam el, és mivel senki nem volt otthon meg kellett várni apukát hogy bemehessünk. A gyerekek, mikor látták rajtam milyen szomi vagyok, olyan kis megértőek voltak, abbahagyták a nyavalygást, sőt még azt is elfelejtették, hogy pisilniük kellett. Jajj de olyan rossz volt, hogy majdnem kitörtek belőlem az első dubilni könycseppek. Már olyan büszke voltam magamra,  hogy semmit nem hagytam el mióta itt vagyok (na jó egy fél fülbevalót). De úgy néz ki, ezt sosem fogom kinőni… Egyébként apuka igazán nem bánta, meg mondta hogy egyáltalán nem gond, ez előfordul, blablabla. De akkor is gáz elhagyni a kulcsot. Gáz Gáz Gáz. Rossz anya vagyok:D

-        A család péntek délután lelépett a hotelba, és itt hagytak a vendégekkel. Igazi szabadságon voltam végre három napig.:) Szombaton búcsút vettem Manótól, aki most két hétig otthon lesz.LLLL Péntek meg vasárnap este meg a Temple Bar-ban voltam más au pair jányokkal, persze csak fél 12-ig… (picit azért fáj a szívem mikor arra gondolok hogy otthon másnap fél 12kor mentem haza, na de ez most másvilágJ).

 A temple bar az amolyan szórakozónegyed-féle, tele pubokkal és hotelokkal, de ez inkább a túristáknak szól. Egyébként nagyon szuper, minden kocsmában élőzene megy- folk, sláger, jazz, meg kitudja még mi-  és olyan hangulat van, hogy csak na. Mindenki énekel, meg ugrál, meg táncol, meg írtáncol, meg mosolyog meg vigad. A hétvégén Haloween volt, úgyhogy az utcák jelmezes emberkékkel voltak tele, meg minden felől tüzijátékot lehetett hallani (látni alig, mert magasak az épületek), meg egy csomó beöltözött kisgyereket is láttam „csokit vagy csalunk”-ozni. Mókás.:D Ja igen, meg a házak is fel vannak díszítve: műpókháló, művér, meg tökök, meg denevérek, szóval minden ami Haloween.

-        Na és végre megtapasztaltam, milyen érzés nemaupair fizetést kapni. Hát fantasztikus. A vendég gyerekekre vigyáztam szombat este. És igazából csak elolvastam három rövid mesét, majd megnéztem egy filmet, majd lefeküdtem aludni. A 4 órás kemény melóért kaptam 35 eurót (9800 Ft). Bizony ha nem családdal élnék, naponta kapnék annyit, mint amennyit hetente. Elgondolkodtató…