Ezután a csöpögős szülinapi önnyalizás után nézzük miféle dolgok történtek velem azóta óta.

Ugye ott jártunk, hogy leesett a hó, így nem volt suli csütörtök-pénteken. Hogy miért, azt nem tudom. Mármint az oké hogy a hó miatt, na de otthon is esik hó és mégis van suli, szóval hát..mert írek. Ez nekem 2*12 órát jelentett, de egyszerűen nem tudok panaszkodni, mert egy az, hogy messze megéri a fáradtságot, hogy közelebb kerülhetek a gyermekikhez, kettő meg hogy most már tényleg egészen összecsiszolódtunk, úgyhogy többször élvezem a társaságukat, mint nem. Voltak nagy veszekedések, meg verekedések, de legalább annyi nevetés is volt mint sírás (szóval rengeteg). Jó volt az.:)

Szombaton találkoztam Kingával (lengyel au pair). Tea kertbe mentünk. Ez egy nagy, de legalábbis nem kicsi hely, aminek elkerített részei vannak, hogy a csend és nyugalom ölébe ülhessetek be a másikkal kivesézni az élet nagy dolgait. Tudom, hogy otthon is van ilyen, de nekem még új volt..:)

Vasárnap meg Manóval mentem el Wicklowba. Na hát oda azért mentünk hogy menjünk végre valahova ami nem Dublin. Ez a wicklow egy kisváros azt hiszem, a tenger mellett, egy órára Dublintól. Elbuszoztunk, aztán leszálltunk, aztán megnéztük a tengerpartot (itt meg kell említsem hogy: wáóóóóóóóóóóó:O), meg piknikeztünk a public wc előtt, aztán meg sétáltunk, meg sétáltunk, meg sétáltunk is asszem. Na tehát összeségében nem is volt más Wicklowban mint a tengerpart, de komolyan olyan szép volt, hogy az is igazán elég. Na szóval megvan a harmadik Írországi város ahol voltam. Volt még kettő másik is hogy az igazat megvalljam, de azok nem érnek, mert csak utólag derült ki hogy más városok, én azt hittem dublinban vagyok..:)

Wicklow

Hétfőn meg ugye szülinap. Úgy értem az enyém. Hát próbáltam úgy csinálni mintha nem lenne, úgyhogy az egész napomat a könyvtárban töltöttem. De mikor hazaértem, egy kis torta fogadott. Jajj olyan kis ari volt az anyuka hogy vette. Mondjuk még jó hogy vett, alapdolog, de azért na..ari volt. Meg el lett énekelve a Happy Birthday is, szóval a végére egész szülinapos fílingje volt a dolognak. Aztán meg ideültem a laptop elé..és hát mit látnak szemeim: az én Drága Anyukám is sütött nekem tortát. Most mondjátok, hogy nem nekem van a legjobb Anyukám a világon!!:):)

A hét további része a napirutin jegyében telt.

És íme itt a péntek este, szülők nélkül. Vasárnap jönnek, addig én vagyok a főnök. Hosszú hétvége lesz ez az biztos..

 20 év. Úgy telt el ez a 20 év akár egy pillanat, és ez nem valami költői túlzás. Tényleg. És elszörnyedek hogy ha belegondolok hogy még kétszer ennyi és már 60 vagyok, mert akkor mindjárt 60 vagyok, úristen még ne mááááááááááár!!!!

20 év után felteszi az ember lánya a kérdést: vajon jól csináltam?

Aki olyan maximalista magával szemben mint én, az soha semmilyen körülmények között sem gondolhatja hogy jól csinálta. Gondolhatja hogy „nem csináltam rosszul”, vagy hogy „ jó úton haladok hogy jól csináljam”. De hogy jól csinálta…sosem.

De tudjátok mit? Egy idegen országban egy idegen család házában szülinapozok egy zacskó csipsz meg egy csomag keksz társaságában. Éjfél van és fél hétkor kelek. És kiabálnom kell majd, meg lépcsőn rohangálni, meg feneket törölni, és mindehhez jó képet vágni. Úgyhogy a minimum, amit megérdemlek az az hogy beismerjem végre magamnak: jól csináltam. És jól csinálom. És jól fogom csinálni!

Köszönöm a köszöntéseket, sokat jelentettek!:) 

Kedves Drága Katikám! Igaz tudod, hogy alig várom hogy lássam a szalcsis videót!? Mondjuk, élőben lett volna az igazi..:/

Péntek hajnal négykor kaparászásra ébredtem. A kandallóban volt valami, de legalábbis a környékén. Na hát mondom nem igaz, itt van egy egér a szobában. Először magamra húztam a takarót, gondoltam hátha nem vesz észre. De mivel továbbra is hallottam a kaparászást, összeszedtem minden bátorságomat hogy leugordjak az ágyról, és kirohantam a szobából. Aztán a szomszéd szobában még aludtam amennyit lehetett. Reggel felkelek…hát annak a szobának a kandallójában is kaparászott valami. Na mondom akkor ennyit az egér elméletről, ez valami más lehet. Aztán, kinéztem az ablakon és rájöttem: hócska kopogott a kandallókban.

Tél köszöntött Dublin utcáira. Bizony ám, olyan hórengeteg hullott ide, mint amennyi még sose nem! Emlékszem, hogy előadtam otthon hogy majd milyen jó kis enyhe telem lesz, hogy itt nincs hó, nincs fagy csak egy kis zápor- zivatar. Erre meg már novembertől jégbe fagy a város. Na de azt leszámítva, hogy az időjárás áthúzta a számításaimat, nem számít hogy havazik. Sőt, egész jó móka. Már hógolyóztam is, meg építettem hóembert. Azért is jó ez az au pairkedés dolog, mert néha megköveteli hogy visszamenj gyerekbe. Az pedig jól tud esni, higgyétek el. Próbáljátok ki ti is!:)

Egyébként itt még a havazás is más. Akármekkora vihar volt itt, én villámlást meg mennydörgést egyszer sem hallottam. Most meg alig van hóesés villámlás nélkül. Mégijet.. A hó meg gömbalakú. Mint valami mini hógolyó. Jó nem mindig, de többször olyan mint amolyan. 

Az meg, hogy az írek hogy fogadják, az is tök érdekes. Mert nekik – bár tavaly is havazott már egy kicsikét- mégiscsak nagy dolog, hogy hójuk lett. Úgy fényképezik, mint valami természetfeletti jelenséget. A havat is, meg itt felénk van egy csatorna, ami félig-meddig befagyott. Na a hídon komolyan mindenki megáll és fényképez.:D Na meg el lehet képzelni milyenek az útviszonyok ilyen időben, egy olyan helyen, ahol nincsenek olyan sószóróval meg hókotróval felszerelt hősharcos közutasok mint az ÉN APUKÁM. Ja meg itt garázsok sincsenek, úgyhogy általában mindenki az utcán parkol a háza előtt, szóval jópár centis hóréteget kell eltüntetniük ahhoz hogy egyáltalán kocsiba szálljanak. Valahogy van egy olyan érzésem is, hogy téligumi meg végképp nincs errefelé.

Ha hó van, akkor iskola nincs, úgyhogy holnap-holnapután úgy kábé 12 órázok. De ez már egyéni szoc. prob.

Puszi nektek, mindjárt megyek haza! (Amit egyébként – hogy a tévhiteket eloszlassam- igenis nagyon-nagyon várok!:))

Fú jó sokszor használtam a "hó" szót. Most ez így stilisztikailag nem klappol, na de annyi baj legyen.:D