Egy hét Spanyolország után, újra Dublinban. Azért három hét alatt három országot bejárni mégse kutya..:D

Rövid összefoglaló:

Hétfő utazás, kedd Cordoba, szerda séta egy közeli faluban, csütörtök Sevilla, péntek eső így a szálláson maradtunk, szombat szintén szállás, csak étterembe mentünk el, vasárnap vissza Dublinba.

Már mikor mondta az anyuka hogy szeretnék hogy velük menjek a vakációra, gondoltam hogy nem lesz ez olyan klafa mint ahogyan hangzik. Persze mint mindig igazam lett, na de kezdjük a javával…

Mesés csodás, csodás mesés tájakat láttam. Narancs, citrom, mandarin és pálmafákkal meg olíva ültetvényekkel, hófödte hegyekkel a távolban, napsütéssel a közelben. Persze nem volt az az igazi nagy forróság, de ahhoz képest, hogy január van egynek elment. Megérkeztünk Málagába majd a kölcsön kocsiba pattantunk és irány az apartman, ami egy hegy tetején volt, gyönyörű kilátással, meg medencével. Cordobában mecsetet néztünk meg katedrálist, aztán másnap a séta is jajjdeszép volt. Azok az igazi mediterrán vidékek, amiket csak filmekben látni..a szűk utcák, macskaköves utakkal, magasfalú fehér házakkal, ráadásul pont szieszta időben, úgyhogy néhány öreg bácsin meg kutyán-macskán kívül csak mi voltunk... Másnap Alcazar palotáját néztük meg, hát az is valami gyönyörű volt. Aztán ugye az esős nap. Hát akkor annyi történt, hogy reggel a gyerekekkel medencéztem, aztán kártyáztunk a házban, meg ettünk, meg délután elvittem őket hegyet mászni. Na de ezek a hülye hegyek olyan meredekek meg csúszósok hogy nem volt egy leányálom felnyomni őket. Lefele meg az ölembe vittem egyet, kettőnek meg a kezét fogtam (hogy csináltam? ne kérdezd.). Ja meg párat (pontosabban kettőt) megtámadott egy kutya. Kalandos két és fél óra volt, az biztos. Elég annyi hogy félúton már hárman bőgtek- bocsi- ordítottak, úgyhogy kicsit kikészültem. No de ez még így utólag visszagondolva mókás volt, úgyhogy a jó részéhez sorolom a dolognak. Aztán a következő nap se sok értelmeset csináltunk. Egy tó környékén terveztünk sétát, de valamiért mégsem mentünk. Azt hiszem az anyuka nem akarta, de lehet volt más ok is csak nem értettem, mert franciául beszéltek. Vasárnap meg vissza. Végre. Végre. Végreeeeee.

Mert hogy hiába volt kirándulás meg pihenés meg blabla, egyszerűen nem tudtam élvezni… Először is képtelen voltam átlátni hogy mit vártak tőlem, és még most sem tudom. Mert elméletileg azért voltam ott, hogy a szülők pihenni tudjanak a gyerekektől, de a gyerekek meg mindig a szülőkhöz húztak persze, akik meg játszottak velük. És hát most ráncigáljam el őket? vagy nem tudom… Na ezáltal nagyjából haszontalanná váltam. Próbáltam legalább az ebédet vagy vacsorát elkészíteni, vagy leszedni utánuk az asztalt, de ezeket is mindig közösen csináltuk. Közben meg megkaptam a fizetésem, meg kifizették a repülőjegyem, a belépőket, meg étteremben etettek. Hát ez így gáz volt. De attól hogy szinte nem is dolgoztam még ugyanúgy nehéz volt. Mert minden percem kötött volt. Mert csak és kizárólag azt csináltam amit ők. Azt ittam, azt ettem, akkor keltem, akkor aludtam, oda mentem, még pisilni se akkor pisiltem amikor én akartam. Meg hát ugye tökre el voltunk szigetelve a külvilágtól. Nemhogy net nem volt, de egy ember sem a környéken. Úgyhogy egy hétig nem beszélgettem senkivel. Mármint tudjátok, beszélgetni, nem beszélni… Sosem éreztem még ennyire egyedül magam. Sosem. L Azt hiszem még három nap és idegösszeroppanást kapok. Tényleg. Az utolsó nap már nagyon a végét jártam, és már nem is tudtam nem kimutatni, hogy nem élvezem a nyaralást, ami még rontott a helyzeten mivel az mekkora bunkóság mikor nyaraltatják az embert. Szóval szégyelltem magam amiért nem tudom legalább azt mutatni hogy hálás vagyok hogy magukkal vittek, meg amiért nem tudom teljesíteni amit akarnak tőlem, de közben haragudtam amiért nem mondják hogy mit akarnak tőlem meg amiért úgy kellett viselkednem mint az árnyékuk. Legközelebb már jobban kezelném a helyzetet. Tök összetett ez az egész igazából nem is tudom elmagyarázni szóval fel is adom.

De ez a Spanyolország- legalábbis az a része ahol voltunk- meseszép. Majd ha gazdag leszek, veszek ott egy nyaralót. Egy hegyoldalban. Vagy hegytetőn. Anyáékat is elviszem majd. Lesz medence is benne. Meg azt hiszem egy lovam is lesz, mert vezetni nem akarok azokon a meredek lejtőkön. Vagy nem tudom. Szerencsére még lesz időm átgondolni hogy is legyen....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.