Ha normális munkád van, akkor magától érthetődő, hogy otthon töltöd a hétvégéd. De ha au pair vagy, MEG NE PRÓBÁLD. Az otthon maradás annyit jelent, hogy önként vállalod, hogy hétvégén is dolgozol, mert a gyerekek rádszállnak. Te meg mivel kedves vagy és jószívű, hagyod, közbe pedig megesz az ideg, és kikészülsz. Na én ebbe a hibába estem múlt hét előtti vasárnap. Fú de nagyon megbántam. Múlt héten csak csütörtökig dolgoztam, de olyan lassan telt mintha befagyott volna az idő, mert ugye nem sikerült feltölődnöm a hétvégén…sőt idegroncs lettem.

Igazából hétközben nem sok érdekes dolog történt velem, csak húztam az igát. Esetleg azt tudnám megemlíteni, hogy egyszer lefejeltem egy oszlopot míg Wandrillehoz beszéltem (áócs), és egy emeletes busznyi ember is látta, arról a buszról amelyikre az eset után egyből fel kellett szállnunk (haha lehet nevetni). Egyszer meg békésen sétáltam haza a teszkóból, szatyrokkal teli kézzel, és lesz*rta a fejem egy madár. Hát az is mesés volt. A méretből ítélve hattyú lehetett.

Na de aztán jött a szuperrrr hosszúhétvégém, amikor is tanulva az esetből csak fürödni meg aludni jártam haza (kis túlzással). Pénteken vásároltam, aztán meg mulattam egy kicsit. Kettőig. Mert hogy van a Laura, egy német lány, akivel a külföldi „ismerőseim” közül a legtöbbet találkoztam eddig. Egész aranyos csaj. Persze az én drága barátnőimnek nincs párja a világon, mert ők a LEGJOBBAAAAK, de hát mégsem állhat meg az élet nélkülük. Na tehát Laura végre rászánta magát, hogy az éjszakai busszal menjen haza, ne a 11essel. Elmentünk egy „bármi, csak ne Temple bar” túrára. Tökjó volt, még egy részeg írrel is beszélgettünk. Közlöm, hogy 2 hónap óta ez volt az első eset, hogy írrel beszéltem. Nem hiába mondom, hogy sok itt a külföldi…

Szombaton Arival mentünk a botanikus kertbe. Ami tökjó meg szép meg minden, de sajna rákezdett az eső, úgyhogy csak egy kis részét láthattuk. Na de majd legközelebb. Ja meg előtte megnéztünk egy temetőt, ami a közelben volt és híres, mert régi meg mert szép. Biztos neve is van, de nem tudom. Lényeg hogy
hatalmas volt, és egy része tele volt nagyon régi, monumentális sírokkal. Mintha a 19. századba csöppentél volna vissza. Szép volt. Meg csendes.:D

Vasárnap meg Évával találkoztam. Hát Éva egy dublini nanny, aki idősebb az anyukámnál, de fiatalosabb nálam. Tényleg, igazán, nagyon, annyira!! Jófej.:) És hát vele elfecsegtünk estig.

Na így kell eltölteni egy hétvégét. Szép volt Betti.

És még azt akarom elmondani, hogy ha szabadidőm van, akkor előtanulok. Mert igenis, még mindig tervem, hogy egyetemre menjek. Nem maradok örökre au pair, meg lehet nyugodni. Téma lezárva!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.