Hazamentem.

De jaj nekem milyen kevés volt ez az egy hét. Éppen csak arra jutott időm, hogy a legfontosabbaknak köszönjek, aztán elköszönjek tőlük. Mondjuk még az is csoda hogy ennyi idő alatt ez összejött… Igen ez az, ami hiányzik innen. Ti.:) És köszönöm mindenkinek ezt az egy hetet, hogy érezhettem, hogy én is hiányzom azért..:).

Egy- két dolgot meg kell jegyezzek, ami eddig még fel sem tűnt. Hát először is, észrevettétek, hogy otthon mindenki magyarul beszél? Azért az dúrva. Mert az nem volt szokatlan hogy én magyarul beszélek ahhoz, akivel vagyok, mert olyan itt is volt. De hogy körülöttem mindenki mást is értsek..azééért... Na meg a másik hogy mindenki más is ért engem. Már úgy hozzá szoktam, hogy mondhatok akármit, úgysem érti senki. Aztán még ami sokkolt, az az Alföld. Hát láttatok még ilyet, hogy amerre csak néztek, síkság? Csak néztétek, de még nem láttátok. Hát hihetetlen. Ez a Petőfi gyerek csak mondott valamit!

Na, ugye a szűkcsaláddal találkoztam már mikor este megérkeztem. Másnap első utam a nagyszülőkhöz vezetett. Velük akartam találkozni leginkább, mert igazán keveset tudtunk beszélni.LLL Na de most végreJJJJJJJ Meg hát kari is volt, szóval mindenkivel ütköztünk. Hát a család az család, szóval nem fogom körül írni, hogy milyen jó volt. Tudja azt mindenki..:)

Aztán meg a BARÁTOK. Próbálok nem gondolni rá, mennyire hiányoznak, szóval nem szívesen írok róla. Sosem sehol sem fog még egy ilyen csapat kialakulni körülöttem, mint ti. A volt osztálytársak, a szomszédfiúk, a legjobb jóbarátnők. Nélkületek nem az igazi… Na de ez van. Az a helyzet, hogy ha otthon lennék sem lenne más, mert mindenki a maga útját járja már. Talán inkább azok a régi szép idők hiányoznak...fene tudja. Most viszont végre minden kicsit olyan volt, mint régen. Mintha csak tegnap találkoztunk volna utoljára... Igaz így lesz, mikor nyáron hazajövök is? Igaz????

Legfrissebb híreink újfaluból. Mindenkinek beázik a pincéje. Csokimari nem fagyott meg, hanem a pszichén van. Aztán. A valóvilágban van egy csaj, akit úgy hívnak hogy szandika és az nagyon jó fej. A németpékség szívás. Ja meg még azt is hallottam, hogy én elhagytam egy gyereket, de ez nekem is meglepetés volt.:) Bizony..újfalu..:D

Kevés volt. Ha szeptemberig lehetőségem is lesz hazamenni, csak és kizárólag akkor megyek, ha több időm lesz, mint egy hét. Mert egy falat paprikáscsirke csak étvágyat csinál. Az első falat után nem leszel rendben, míg egy tányérral meg nem eszel. Tejföllel, nokedlivel…fincsi…:D Na de értitek hogy értem.

Na aztán visszatértem Dublinba. Nem bántam hogy jönnöm kellett. Nekem most itt van egy kis dolgom, és igenis jól érzem itt magam, félreértés ne essen. Aztán dolgoztam, egészen szilveszter estéig. A szilvesztert Ariéknál töltöttem. Zabálós-filmezős-pizsamapartizós szilveszterem volt. Dúrva mi?:D De azért tényleg jól elvoltunk.:) Bizony, 180 fokot fordult itt minden. Na de majd visszafordítom 90-re, mert az egyik újévi fogadalmam, hogy megpróbálom visszavetni kicsit magam az éjszakai életbe, mert mégiscsak fiatalság meg bolondság. Aztán azt is fogadtam, hogy sokkal többet tanulok majd, mint eddig. Mondjuk a semminél nem lesz nehéz többet tanulni:S. Meg persze a szokásos vigyázok az alakomra fogadalom.

Ezúton is szeretnék sikerekben gazdag meg boldog meg új évet kívánni mindenkinek. De talán annyira nem is fontos hogy új legyen, csak a másik kettő stimmeljen.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.