Nem szokásom a problémáimat mások orrára kötni, de hát itt ez a blog, és írom meg minden, és már annyi mindent elmeséltem, hogy ez már nem oszt, nem szoroz…

Kedd. Anyuka beszólt, én visszaszóltam és így tovább. Nem boncolom mi volt. Keményen dolgozom, és most döbbentem csak rá hogy ő ezt messze nem értékeli úgy, ahogy azt kellene. De nagyon nem.

Aztán meg gondolta, hogy majd ő megmutatja, hogy ki a főnök, és elkezdett franciául beszélni nekem, és csak akkor szólt hozzám, mikor valamit csináltatni akart, vagy kritizálni. Tisztában vagyok vele hogy ő a főnököm, köszönöm nem kérek a nevelésből. Én meg nem vállalom az ő nevelését, elég a 4 gyereke.

Csütörtökig bírtam.

Hát csütörtökön Pacome (10 éves) olyan hiszti rohamban tört ki, csak úgy a semmiből, hogy nagyon megrémített. Sosem láttam még ilyet. Ráadásul a többieket is nagyon megijesztette, úgy sajnáltam őket. Így is rettentő szűk az idő hogy mindennel készen legyek, de ez a kis incidens körülbelül egy órát vett el. Azóta sem tudom hogy csináltam, de mire anyuka hazajött, így is négy vidám gyerek várta, lefürdetve kész házival, ja meg persze meleg vacsora.  Annyit mondott, hogy majd mikor a poharakat kiteszem az asztalra, akkor majd a tányérok mellé tegyem őket, ne a kancsóhoz. Aztán nem szólt hozzám továbbra sem. Mikor mosogattam (utolsó teendő) akkor lejött a konyhába a telójáért. És hát már csak meg kérdezte, hogy rendben vagyok e. Mondom rendben. Ő meg erre: csak mert olyan csendes voltam vacsoránál, nem úgy nézek ki, mint aki rendben van. Na és akkor, hát eltört a mécses. Na jó nem zokogtam, de ejtettem pár könnycseppet, na. Az elsőket.

Mondtam, hogy nem akarok beszélgetni, csak fárasztó napom volt, és rendben vagyok. Aztán már mikor a szobámba értem kaptam tőle egy sms-t hogy jó éjszakát, meg hogy ne aggódjak, mindenkinek vannak rossz napjai, még a gyerekeknek is.

Most kétesélyes a dolog. Ez a nő vagy teljesen hülye, és komolyan azt hiszi, hogy a gyerekek miatt sírok és nem azért amit ő művel, vagy rájött hogy kicsit sok volt amit csinált, és most próbál úgy tenni mintha nem történt volna semmi. Egyik sem jobb.

Hát, csak gondoltam elmesélem már. Milyen egyszerű is lenne találni egy másik családot…kevesebb munkáért több fizetést és több megbecsülést. Mert tényleg tudnék. Pár nap alatt. De hát nem. Nehogy már ne csináljam végig, amit az előttem levő lányok is megcsináltak. Neeeeem adjuk fel ilyen könnyen. Nem nem…J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.