Csütörtök délelőtt Sophie-val találkoztam, egy német au pairrel. Tökjól megértettük egymást, (az angolt tekintve is, meg amúgy is), és gőzölgő kapucsínó mellett beszéltük ki a gyereknevelés nehézségeit. Este ismét beállt a hidegvíz krízis. A leggyengébb pontom sérült, így kénytelen voltam elemelni egy tábla csokit, hogy kiengeszteljem magam. Bár ha a hidegvíz és az éhenhalás között kellene választanom, hezitálás nélkül az éhenhalásra voksolnék, szóval egy kis csoki még nem fogja rendbe hozni a dolgokat!:)

Pénteken suliban voltam. Hát. Ismét olyat tanultunk, amit már évek óta tudok, számolni. Pfff. Oda is mentem óra után a tanárhoz és megkérdeztem nem mehetnék e át másik csoporthoz. Hát azt mondta nem, mert ne aggódjak lesz majd még nehezebb. Aha. Persze. Felidegesít, hagyjuk. Szerencsére csak Solinera kellett ma vigyáznom. Ő a legnyugisabb, legcsendesebb, legkedvesebb. Igazán au pair barát viselkedése van. Róla is csináltam képet.:)

Ki ne hagyjam hogy nehéz estéket élek, valami hülye nátha elkapott. Vagy én őt. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.