Hajj, szégyellem magam össze meg vissza, de megint régen írtam már. Na de legalább lesz miről.
Volt palacsinta kedd (húshagyó kedd), amikor is mindenki palacsintát eszik, és eldönti, hogy mit fog feladni a következő negyven napra, a böjt idejére. A gyerekeknek egész kedves kis gondolataik voltak..rendet rakok a szomámban, nem gonoszkodom a többiekkel, nem eszem édességet, nem hazudok.. Mondanom sem kell hogy ezeketet betartani napokig sem bírták, de azért még másnap összejött, szóval szerdán négy kisangyalra vigyáztam. Illetve háromra, és Wandrille-ra, aki koránál fogva még nem nagyon érezte át ezt a böjtölgetés dolgot. Szerda meg hamvazó szerda volt, ami ugye a fogadalmaid betartásának első napja. Hát csak annyi az érdekessége, hogy az írek egy hamuval rajzolt kereszttel a homlokukon mászkáltak az utcán. Kis viccesek voltak.
Aztán az is történt még, hogy elmentem Klárival Malahideba, Arihoz. Szépen sütött a nap az idő legnagyobb részében. Csak császkáltunk a tengerparton, meg beszélgettünk, meg hát ennyi. De jó volt. És szép volt. Olyan szép a tenger.:)
Klári és Ari Malahideban
Múlthét csütörtökön meg Szent Patrik nap volt. Patrick az írek védőszentje. Körülbelül olyan számba mehet ez az ünnep itt, mint a mi augusztus huszadikánk. Az a lényeg, hogy pár utcán át van egy felvonulás: táncosok meg zenészek meg idióta összetákolt állatok kamionokon. Összegyűlik a város színe java, meg egy nagy adag túrista, (talán több túrista is mint nem túrista), mindenki zöldbe öltözve, és körülbelül a 10%-uk lát is valamit az egészből. Na mi nem estünk bele a 10%-ba, de annyira amúgy sem volt nagy szám az egész. Szerintem a virágkarnevál jobb. Klasszisokkal.:) De hatalmas tömeg volt, és azt szeretem végülis, úgyhogy nem volt az olyan rosz.:) A karnevál után is tele volt a városközpont emberrel. Én és Klári elkallódtunk a többi lánytól, úgyhogy ketten aftereztünk a parádé után. Meg aztán csatlakozott Kinga is. Jó volt, ittunk egy kis rosstosst. Amúgy tök vicces volt, mert a 26 éves Klárinak és a 28 éves Kingának sem adták ki a borocskát a teszkóban, mert csak igazolványuk volt, útlevelük nem. Icipicit mintha túlreagálnák ezt a korhatár dolgot errefele.:D
Hát hogy- hogy nem, úgy alakultak a dolgok, hogy 5kor feküdtem le. 7kor meg keltem. És aztán dolgoztam este 9ig. Hosszú nap volt az biztos. És a legfőbb eseménye, hogy mikor Wandrille-al és Colombe-al a trambulinon ugráltam, a kicsi kifejelte Colombe fogát. Mármost a kifejelt foggal nem is volt túl sok gond, mert az amúgy is mozgott. De a mellette lévő is elkezdett mozogni, akkorát kapott szegény gyerek. Hálistennek tejfogakról beszélünk, de akkor is milyen már. Miért akkor kell ilyennek történnie mikor én vigyázok rájuk???
A szombatot meg Manóval töltöttem. Hát had ne mondjam hogy az is szupi volt. Mégiscsak Manóról
van szó.:) Elmentünk egy Dublin melletti városba, Braybe. Van ott egy szép tengerpart, meg egy hegy is, amit hát mi ne másztunk volna meg? Aztán meg hazavonatoztunk, és puboztunk még egyet befejezésül.
Vasárnap meg a botanikus kertbe mentem Klárival és Arival. Leültünk egy padra és kipletykáltuk magunkat Ari szülinapi keksze mellett. Aztán még gyorsan átfutottunk az üvegházakon. Mivel Manó meg Balázs, a lakótársa ott volt fodrászkodni a közelben, velük sétáltunk vissza a városközpontba. És annyira mókás volt, mert ahogy megálltunk az egyik jelzőlámpánál, valaki megköszörülte a torkát mellettem, hogy észrevegyem. Hát nem Éva volt az? Tényleg vicces volt. Hirtelen egy csomóban volt az összes magyar akit ismerek a városban. Sőt, végülis az országban.:D
Na aztán ez a hét valahogy kicsit nehézkesebben telt.
Munka után kutatok, és igazán nem sok sikerrel. És ez teljesen elkeserít. Nekem mindig kell egy B terv, és most még egy A-m sincs.:( Szóval ez is kicsit bánt. Meg az is bánt, hogy az anyuka mostmár hogy nagyon terhes, mindig itthon van. És kikészít. Egy au pairnek két rémálma van: közös nyaralás a családdal, és úgy dolgozni hogy az anyuka otthon van. Nem tudom elmagyarázni, próbáljátok ki.:) Na de majd megszokom. Muszáj lesz, mert elméletileg hónapok fognak még így eltelni...
