Na először is a szülő nélküli hétvégéről..

 Ahogy önmegígértem, tényleg mindent megtettem hogy jól érezzék magukat. Mégiscsak a szüleiket pótoltam, akiket igazán de nagyon szeretnek, szóval az utolsó kedvességet és türelmet is ki kellett préselnem magamból, hogy minden rendben legyen. Sajnos ez azzal járt, hogy a nap végére pont azoknak nem maradt belőle, akik igazán fontosak, gondolok itt drágakedveskiscsaládomra a webkamera másik oldalán, meg mindenkire, akit nem kerestem az utóbbi napokban, pedig megérdemelték volna. De naggyon megérte a fáradozás! A hosszú hétvége végére úgy megszerettek, de úúúúgy… És most már valóban könnyebb kezelni őket. Már az is elég kárpótlás a fáradozásaimért, hogy Soline, aki az első este egy órás hisztigörcsben ordibálta hogy az anyukáját akarja, hétfőn egy kis emlékkártyát készített azzal a felirattal hogy: „Köszönöm a csodás hétvégét”.  Igazából regényt írhatnék annyi minden jó/rossz dolog történt a 3,5 nap alatt, de nem fogok, mert a lényeg hogy túléltem, és megcsináltam, és ANNYIRAJÓ VOLTAM. Szeretem, ha valami sikerül.:)

Na de! Ahogy már megszokhattam, most sem élvezhetem a munkám gyümölcsét, (azt, hogy mostmár valóban szófogadóak), merthogy egy francia család idepofátlankodott egy hétre, három gyerekkel. És tényleg ez a jó szó rá, mert csak telefonáltak, és közölték, hogy megvették a repülőjegyet, és itt fognak megszállni. Anyuka meg nem tud nemet mondani, és kerüli a konfliktust, úgyhogy nem ellenkezett. Nagyon dúrva, mivel idegesíti őket ez az élősködő család, apuka nincs itthon esténként, és a hétvégét egy dublini hotelban fogják tölteni, hogy addig se legyenek velük. Szó szerint elmenekülnek a saját házukból, ami szerintem fölöttébb mókás. Az már kevésbé, hogy a héten négy helyett !!7!! gyerekre vigyázok, és hétvégére egyedül maradok egy idegen családdal, na de nem árt a változatosság. Bár ezek a gyerekek olyan kis nyomik, velük nincs kedvem lakni.:D Az anyjuk meg kibírhatatlan, fujjfujj valaki lője le. Például ma, mire lementem reggelizni már csak másfél szelet kenyér maradt, és mondta az anyuka hogy Bettina, ez a tied. Erre a nő egyből megkérdezni, hogy Bettina, nem adnád nekem az egyiket? Hát most ez milyen már, hogy kikönyörgi a számból a kaját. Na de ez csak egy gyenge példa. Látni kéne mit le nem művel itt. Ja meg volt egy kis szabadidőm, mondom gépezek egy kicsit…hát nem itt ült az én kis laptopom előtt?! ÉS NE LEGYEK IDEGES?

Jó, nyelek egy nagyot, mert ha a család úgy döntött, hogy megtűri őket, akkor kénytelen vagyok velük tűrni.

Ó és tök vicces, anyuka azt álmodta, hogy felmondok, mert hideg van a házban. Hát már nem akartam mondani neki hogy volt is egy kis igazságalapja..:D

Végül egy kép tegnapról...Így néz ki egy tipikus dublini pub.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.