Tegnap este kicsit azért elgondolkoztam rajta, hogy otthon lenne hova mennem, lenne mit csinálnom… itt meg nyugdíjas módjára töltöm a péntek estét. Persze lesz ez még így se…csak azért elgondolkoztam.:/

Ma én is megtettem a Dublinban járók kötelező vizitjét, és elmentem a Guiness storehouseba, mégpedig Pálmával és Robival. Na hát Pálma az eddig csak virtuális, angliából érkezett sorstársam, aki a hétvégét Dublinban tölti, Robinál, aki egy barátja. (csak hogy mindenki értse…:D).

Ez a múzeum egy sokemeletes pohár-alakú-belterű hely, ahol a nemzeti ital, a Guinness sör gyártásának minden apró részletét és történelmét mutatják be. Köszönhetően a nyelvi hiányosságoknak, nem lettem sokkal okosabb, de azért többet tudok a sörgyártásról, mint eddig. Egy kicsivel. Na jó szinte semmivel, de akkor is érdekes volt, na.:D És mikor megmássza az ember lánya ezt a nagy poharat, a legtetején elfogyaszthat egy pint Guinnesst, ami meg kell mondjam, hogy ahhoz képest hogy sör, majdhogynem finom. Meg amúgy is olyan guszta volt. De azért az egész fél litert nem bírtam meginni. Mégiscsak embernek való ital az...:D

Anyuka közölte, hogy elégedett velem. Ezt már szeretem. Lehet is!:D

Na és ma két hete hogy mindennap vezetem ezt a kis naplócskát... most már kétnaponta fogok ideírni, hogy nehogy a mennyiség a minőség rovására váljon, hiszen vészesen fogy a mondanivalóm...:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.