Ma már mindent egyedül kellett csinálnom, mert ettől a héttől az anyuka már suliba jár. A reggeliztetés után futottam egyet (reméljük ez minden nap összejön most már), majd tonhalas pitét sütöttem. A nyelvi hiányosságaimnak köszönhetően úgy tudtam, hogy a „half an hour” az másfél  óra, így azt hittem addig kell sütnöm, közben meg csak fél órát jelent. Mint ne mondjak, nem volt nyers.:D (Egyébként egy óra után kivettem, mert akkor már elkezdett feketedni). Na de ne higgyük, hogy nem volt finom! Az volt. Nyoma sem maradt a tányéron! Eskü.:D

Egyedül mentem a suliba is, a lányokért. Megszegve a magamnak tett ígéretet, ismét térkép nélkül. Másfél órával előbb elindultam mint kellett volna, hátha lesz valami gond. És bizony éppen hogy időben odaértem. Tényleg hajszál híján múlt, és a szerencsén. És még most sem tudom, hogy lyukadtam ki ott ahol ki kellett lyukadnom. Vegyél egy csomó kínait. Hát nem tök egyformák? Pedig két kínai ugyanolyan különböző, mint két magyar. Csak annyira elütnek a nekünk megszokottól, hogy egymás mellett már egyformának tűnnek. Na pont ugyanígy vagyok az itteni épületekkel. Képtelenség eldönteni hol jártam már, meg hol nem, pedig ez lenne az alapja annak, hogy megtaláljak bizonyos helyeket. Na de majd szokja a szemem..van rá ideje. 

SZOBICSOPCSI

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.