És végre egy nap, amikor délután 3-ig szabad voltam. És bizony akármilyen hihetetlen a szabadidőmet arra használtam fel, hogy kitakarítsam a szobám, a fürdőszobám és a folyosóm. Ezek a megkomolyodás elsődleges tünetei. Bár ha belegondolok, lehet csak unaloműzés volt.:D

Nagyon jól haladok a gyerekekkel is, már a kisfiú többször fogad szót, mint ahányszor nem (sőt már majdnem mindig értem mit beszél), és ma mielőtt lefeküdtek, akkora öleléseket kaptam tőlük, hogy beoszthatnám egész évre.:) Azt hiszem, a hasuknál lehet őket a legkönnyebben megfogni, úgyhogy holnap megpróbálok egy finom sütit sütni, pénteken pedig valami magyarostot.

Szerencsére egy nagyon boldog, kiegyensúlyozott családba kerültem, és a mai nap után már biztosan érzem, hogy mind a négy gyerek kedvel, de ez csak úgy sikerülhetett, hogy bár bizalmatlan vagyok, és csak idővel tudok kedves, meg barátságos lenni másokkal, erre a pár napra ezt félretettem. Persze még mindig idegennek érzem őket. De ez vagyok én.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.