És íme, eljött a hétfő. Az oviba járás, az iskolába járás, az ebédes dobozkák, meg a házi feladatok napjainak várva nem várt kezdete. Röviden: reggeli után a gyerekeket egy szülő elviszi a suliba/oviba, én pedig elkészítem a másnapi ebédjüket (amit magukkal visznek), és előre megcsinálom a vacsorát. Aztán szabad program 2ig, majd érte megyek a kisfiúért az oviba, vagy a lányokért a suliba. Vagy mindkettő. Vagy egyik sem. (kicsit bonyi a hetirend, de nekem világos, és az a lényeg). Szóval miután hazaértünk, egy almát és egy joghurtot adok a gyerekeknek, és következik a leckeírás, meg játék ha belefér. Aztán fürdés, vacsi, majd fogmosás és lefektetés (puszi-puszi, bon soir..)

Na mindezt ma végigcsináltuk az anyukával, és még egész tűrhető is volt. De ha bele gondolok, hogy a három gyerekkel hogy fogok hazamenni… Húha.. (szerencsére a nagyfiú egyedül jön haza). És ki ne hagyjam, hogy ma ültem emeletes buszon!:)

Na  és ezen kívül még annyi történt, hogy elmentem a francia iskolába, hogy megnézzék milyen csoportba tegyenek. A  teszt egy beszélgetés volt, és bár minden kérdést értettem és mindre tudtam válaszolni (na jó, elismerem hogy nagyon lassan, de még néha keverem az angollal is) Hát a legkezdőbbe kerültem. Ez azért fájt. Na de majd kiderül. Azért remélhetőleg nem az ábécével fogjuk kezdeni.

Még nem is ez volt az izgalmas, hanem az, hogy egyedül mentem és jöttem. És végre láttam egy kicsit a városból. És hát nem győzök betelni vele még mindig, annyira hangulatos, hogy ide megint csak képek kellenek..:) El is tévedtem, ami plusz fél óra gyaloglást jelentett, de legalább gyakoroltam a térképhasználatot. Na de a közlekedés az szörnyűűű. Az elején nem vettem észre a jelzőlámpákat, mert itt egy  darab zebra sincs, és én ahhoz szoktam hogy ahol a zebra van, ott a lámpa. Viszont mindenki más is úgy ment át a piros lámpánál, hogy eszébe sem jutott körülnézni, és csak rohantaaak! Na de hogy ez hogy lehetséges, azt nem tudom. Vagy csak egyszerűen ők is hozzá vannak szokva a zebrához, és még mázlisták is, mert nem ütik el őket, vagy türelmesek a sofőrök. Mindenki döntse el melyik a valószínűbb, mert én nem tudom. Hát még nézni is rossz volt, de végül is kénytelen voltam csatlakozni a tömeghez, hogy haladjak, mert egyébként félpercenként lámpába ütköztem, és hát így bizony tényleg gyorsabb…

Így többórás erőltetett menet után újból hullácska vagyok, de azért fizikailag nem lesz valami megerőltető munka ez..

És még néhány érdekesség az országról:

A fiúk és lányok külön suliba járnak. A buszon nem adnak visszajárót. Az utcanevek csak az utcák sarkánál vannak kiírva, ami igen kellemetlen tud lenni ha eltéved az ember 3 óra gyaloglás után. A boltokban nem te döntöd el, melyik pénztárhoz állsz. Egy sorba áll mindenki, és amelyik pénztár először üres, oda mész. Ötletes… Ó és van önkiszolgáló pénztár is. Talán egyszer, ha elvetemült kedvemben leszek, kipróbálom…:D Ja és finom a csapvíz, de ez azt hiszem csak a ház sajátossága.

Kápúút. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.