Keddecske. Miután elvittük a gyerekeket a suliba, elmentünk vásárolni egy plázába. Hát vettem is egy cipőt (futni) és egy szuper inget összesen 840 ft-ért. Nem olyan rossz, de nekem, az akcióvadásznak, ez nem nagy durr. Meg vettem kozmetikumokat, azoknak viszont már fizikailag fájt az ára, de ami kell, az kell. Na de majd szépen lassan felfedezem a bótocskákat. Nem is vettem annyira komolyan mikor mesélték, hogy az ír anyukák mindig babakocsiban toszogatják a gyerekeiket és nem számít hogy már tudnak járni, sőt az sem hogy óvodáskorúak...De bizony ez nem csak egy városi legenda. Pföj. Hát bizony a jólét elkényeztetett gyerekeket szül (vagyis nevel). Ja és azt hiszem a pénztárosok megkérdezik hogy vagyok…Kemény.:D

Na de van itt valami sokkal keményebb is. Még otthon sokan vicceltek ezzel, de én álmomban sem gondoltam volna, hogy megtörténhet! Az anyuka bejelentette, hogy babát vár. Igen, komolyan ezt mondta. Nem vicc. Hát had ne mondjam, hogy mint a nyulak, de az ő dolguk. Nekem már ugyan mindegy hogy 4 gyerek vagy 5 gyerek vagy 20 gyerek. Egye fene… Egyébként tényleg nem bánom, sőt még egy kicsit örültem is. Bár tudom, hogy most fejvesztve kellene menekülnöm, de most mit csináljak, ha picit sem zavar? Na szóval, változott a felállás. Ezen túl 4 gyerekre vigyázok egy kezdetben hormonzavaros, aztán mozgáskorlátozott anyuka mellett. Lehet szurkolni. Hűhhaaa

Aztán délben megtanultam pitét sütni, mégpedig lazacos-póréhagymás pitét. Na és ezután jött a napi rutin..gyerekekre figyelés és ebédes dobozka készítés, meg házi feladat, fürdés, vacsi, lefektetés.

És hogy hogy érzem magam az első pár nap után? Az agyam tele van új infókkal, olyannyira hogy blog írásnál alig tudok visszaemlékezni mit csináltam aznap. De ez csak természetes. Ha ez az információáramlás mégsem enyhülne, akkor irány haza, vagy a pszichére.:D Azért napról napra biztosabban tudom, mit kell csinálnom. Mert itt bizony tényleg látnom kell mikor mi a teendő. Négy (és fél) gyerek mellett mégsem szaladhatok mindig anyukához hogy: na és most mi jön? De félreértés ne essék, ezek a kezdeti nehézségek picit sem tántorítanak el attól a tudattól, hogy jól tettem, hogy belevágtam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.