szept 12

Innen a házból nézve, sosem gondolnám hogy a fővárosban lakom. Az ablak a kertre néz, ami tele van fákkal, és a madárcsicsergés is elnyomja a kipufogók hangját. Fincsi reggeli után bele a mélyvízbe. Menjek a parkba a kisfiúval (wandrille) és a kislánnyal (colombe). Na először is a parkokról.

Ma két akkora parkot láttam, hogy még bejárni is megerőltető volt őket. Ha lehet általánosítani, akkor itt a parkok egymás hegyén-hátán vannak, mert például ezt a kettőt csak egy kis út választotta el. Csupa- csupa zöld, és mindben külön játszótér van kialakítva, meg focipálya, meg teniszpálya, meg pálya számomra ismeretlen játékokhoz, az egyikben egy nagy tó is…Hát meseszép, de itt fel is adom, és majd beszélnek a képek.:) Ó és tele van emberekkel. Láttam egy csomó írt (íret?:D). És annyira írfejűek, hogy dúrva. Az ír gyerekek meg még az írnél is írebbek.

Na de nem sok időm volt gyönyörködni a parkokban mert ez a két gyerek a szélrózsa minden irányába vetődött. És Colombe-ot még el is vesztettem úgy kétszer, mert ő a biciklijével utolérhetetlen volt. Ráadásul a négy éves minden játékot ki akart próbálni (sőt ki is próbálta), amit a hatéves. És a játszóterekben olyan veszélyes mászókák meg forgók voltak, hogy komolyan ledöbbentem. Úgyhogy folyamatosan infarktus közelben voltam. Tiszta sár lett a gatyám mert W. összerugdosott míg a két méteres tornyokról cibáltam le meg a mókuskerékről meg a kitudja honnan.. De nem lett rajtam úrrá a pánik, és kibírtam így két teljes órát. És megérte, mert a végére kicsit összecsiszolódtam a két legkissebbel.

Majd ebéd, majd ismét egyedül maradtam a gyerekekkel, míg a szülők vásároltak, és végre valami olyat csináltunk ami nem növeli a szív-és érrendszer elzáródási betegségek kockázatát: megnéztük a Beethovent. HÁLELUJA! Mind a négyen egy helyben ültek másfél óráig. Csodás volt!!:D A vacsora előtt pedig átadtam az ajándékokat, és igazán nagyon örültek neki. Az anyukán is látszott, hogy mennyire értékeli. A lányok estig hordták a táskát, amit varrtam nekik, a nagyfiú le volt nyűgözve a rubik kockától. (Végre lesz egy ürügy hogy vele is összehaverkodjak.) És a lefekvésnél még egy kicsit közelebb engedett magához Soline. Azt hiszem vele sem lesz gond. Amilyen távolságtartó napközben, olyan közvetlen a lefekvésnél. Hm. Furika.

A második napot is túléltem. Képzeletbeli vállonveregetés. Alvás. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.